Doni áttörés, 1943. január 12.
72 évvel ezelőtt, 1943. január 12-én hajnalban, mínusz 42 fokos hidegben kezdődött az orosz csapatok offenzívája a Don folyó mentén harcálláspontot elfoglaló 2. magyar hadsereg ellen.
Az elavult, néhol első világháborús fegyverekkel felszerelt, megfelelő ruházat, ellátás és hadianyag nélkül hagyott magyar egységek napokon át, hihetetlen hősiességgel védekeztek a téli felszereléssel, amerikai élelmiszerrel, és fegyverekkel bőségesen ellátott, sokszoros túlerőben lévő szovjetekkel szemben. A magyar csapatok hősies kitartására jellemző, hogy a III. magyar hadtest vonalát támadó 132 szovjet páncélosból 83-at lőttek ki, de maguk is a túlerő nyomása miatt súlyos veszteségeket szenvedtek. A sorozatos segítségkérések ellenére a Déli Hadseregcsoport vezetése megtiltotta a német tartalékok bevetését, a magyarokat azonban az „utolsó emberig” való kitartásra utasították. A magyar vonalak áttörése után az oroszok mélyen benyomulva a frontvonal mögé, szabályosan vadásztak az egymástól és feletteseiktől is elszigetelt, magyar honvéd-alakulatokra. Január 17-től már csak fejvesztett menekülésről beszélhetünk, melynek során magyar honvédek tízezrei vánszorogtak embertelen hidegben, élelem nélkül a végtelen hómezőkön hazájuk felé.
A pusztulás mértékét jól szemlélteti a visszavonulást hősiesen fedező 1. magyar páncéloshadosztály veszteségei. A magasabb egység 16.000 fős állományából mindössze 500 katona élte túl a doni ütközetet, haditechnikájából pedig egyetlen páncélos maradt meg. A kíméletlen menekülés közben rengetegen megfagytak, vagy éhen vesztek, az áldozatok pontos számát gyakorlatilag mai napig homály fedi. A 205 ezer fős 2. magyar hadseregből rettenetes megpróbáltatások után hazaérkező, alig hatvanezer magyar honvédet a háború után hatalomra kerülő kommunista rezsim „a fasiszták oldalán, a Szovjetunió ellen harcoló” katonákként megbélyegezte, sokaknak egy életen át titkolniuk kellett, hogy embertelen körülmények között, magukra hagyva harcoltak és álltak helyt a Don-kanyarban.
Hősök voltak, nem csak áldozatok!