matyas halala 3524 évvel ezelőtt, 1490. április 06-án meghalt Mátyás király. Az utolsó szakrális magyar királyt Bécsben, a virágvasárnapi ünnepi szertartáson, a királyné közreműködésével mérgezték meg. Testét 50 gyászlepelbe burkolt hajóval hozták Budára, majd Fehérváron a szent királyok koronázó és temetkező helyén ravatalozták fel. Verhetetlen hadvezérei lábaihoz dobták fegyvereiket, zászlóit megszaggatták, címereit összetörték. Romlatlan, szent testét -a fehérvári bazilikában őrzött testekkel együtt-, pálosok menekítették a törökök elől biztos relytekhelyre. Halálával a magyar nemzet sok ezer éves történetének utolsó dicsőséges korszaka zárult le, megkezdődik a magyarság több száz éves elnyomása és vesszőfutása.

 

 

 

A krónikások leírják, hogy Mátyás halála körüli események megint csak példaszerűek voltak. Ugyanis halálát már az előző év januárjában jelzi az égbolt. Egy téli éjszaka egész Magyarország fölött hatalmasat dördül az ég, és nem lehet tudni, hogy hol. Ugyanazon a napon ezt az égdördülést Erdélyben ugyanúgy feljegyezték, mint a Felvidéken. Tudták, hogy a király közelgő halálát jelzi.

 

„A következő évben, mely ezernégyszáz fölött a nyolcvankilencedik volt, január elseje után, midőn a király Bécsben időzött, szokatlanul nagyon megdördült az ég. E csodajeltől mindenki megrémült és megdöbbent; nagyon kezdtünk aggódni a királyi felségért.” Bonfini

 

Mátyás is pontosan tudta, hogy mi vár rá Bécsben. Humanista történetírók írják le, hogy ő bizony pontosan tudja, milyen halál vár rá, mert ő a csillagos égbolton olvas, és semmit nem tesz a csillagok megkérdezése nélkül. Minden cselekedetét összhangba hozza a csillagos égbolt mozgásával. Ez már a Mindenségnek és az üdvtörténetnek a szintje. Tudja, hogy mi vár rá. De tudja ezt Habsburg Frigyes is. Frigyes asztrológusai is Mátyás sorsát kémlelik az égből. Az információk birtokában a nemes jelleműnek nem mondható császár Mátyás halálára játszik.

 

„Azonkívül Miksa éppen nem ok nélkül kötve fegyverszünetet a francia királlyal, még abban az évben Ausztriába sietett, mert nemcsak császári atyja, ki nagyon hitt a matematikusok jövendőléseiben, de sok csillagjós is előre figyelmeztette, hogy a király még abban az évben meghal. Mátyás maga is tudta mivel fenyegetik a csillagok, melyek megkérdezése nélkül nem fogott semmibe.” Bonfini

 

matyas halala 2

Mátyás király misekönyve, az 1480 környékén készült Missale Romanum.

(A kódexet a mohácsi csata után a menekülő Mária királyné vitte Brüsszelbe,  majd több évszázadra Burgundia hercegeinek tulajdonába került. Számos spanyol és osztrák kormányzó tette le rá esküjét. 

Jelenleg a Belga Királyi Könyvtár tulajdonában van.)

 

Mátyás természetesen elmegy Bécsbe, esze ágában sincs Budán maradni. Nem a saját életét menti, mert tudja, hogy halála áldozat mások életéért. Természetesen Nagyhét van, természetesen Virágvasárnap van. Derűs, nyílt tekintettel vesz részt a virágvasárnapi szertartásokon. Majd visszavonul, és csak egyetlen szót mond: éhezem. Az üdvtörténetben van ennek egy váltópárja: szomjazom. Az én testem étel, az én vérem ital. Aki nem eszi, nem issza a testemet, a véremet, az nem üdvözülhet. Ez testbe- és húsbavágó áldozat. Böjti időszak van, tényleg éhezik. S mi az, amit kér? Fügét. Tél végén fügét. Megint egy árnyaltabb szemléleti rendszer lép be. Ha elgondolkozunk arról, hogy itt nem fügeevésről van szó, hanem valami jelről, akkor mit jelent a füge? Azt jelenti, hogy függ, és azt jelenti, hogy vége. Mátyás a saját sorsát kéri. Vállalja saját sorsát, mintegy leszakítja, és tudja, hogy ettől az áldozattól függ a magyarság további sorsa. Ez a füge lényege, semmi más.

 

A magyar hagyománynak nincs olyan tartománya, ahol ne ugyanezek a gondolati elemek jelennének meg. Mindig meg kell vizsgálni, hogy milyen szavak köré csoportosulnak a főbb események. Itt kezdődik a végzet, mert vállalása után ő gyakorlatilag már beleájul a fájdalomba és a kínba. Olyan fájdalmak, olyan kínok gyötrik, hogy ő, aki gyerekkora óta hadjáratokban forgolódott, aki rendíthetetlen bátorsággal, türelemmel és önmegtartóztató készséggel rendelkezett – most bömböl a fájdalomtól.

Nem a saját fájdalmától, hanem mindannyiunk fájdalmát, szenvedéseit veszi magára. A kortársak ezért is nevezhették őt teljes joggal a magyarok megváltójának és szabadítójának. Mint egy oroszlán fordul szembe a halállal, mindannyiunk halálával, és értünk harcol. Itt lép színre Beatrix királyné. Ekkor még meg van a lehetősége, hogy a kínok közepette Mátyás a trónutódlás kérdéséről rendelkezzék. De Beatrix közbelép. Mátyás szájába erőszakkal sósavszerű folyadékot önt, és ettől kezdve Mátyás még csak szaggatottan sem tudja a szavakat kiejteni. Ennyit Beatrix királynéról és az ő nagy segedelméről. Harmadnapra a király meghal. Háromnapi szenvedés után hal meg…

 

„A főurak és a főpapok összefutására mindenki, aki csak jelen volt, rémületében csaknem eszméletét vesztette. Látták ugyanis mindnyájan, hogy a királyt nagy testi fájdalmak gyötrik, s a súlyos betegség megfosztotta beszédkészségétől. Csak azt kiáltozta: „Jaj, jaj! És „Jézus!”. Más szót nem tudott kimondani. A felség iránti nagy tiszteletből még ekkora veszedelemben sem merte senki megérinteni, hozzá szólni, vagy étekkel segítségére lenni. Csak a királyné: összeszorított száját erővel felnyitja és valami éltető orvosságot önt bele. …A király pedig mindinkább növekvő fájdalmában nyög, ordít, mint az oroszlán; magával a halállal küzd.” Bonfini

A Budán őrzött oroszlánjai halálának pillanatában múlnak ki. Majd az ország déli részén, az Al-Dunánál, a vizek csodálatos módon kiáradnak. Mondják is, hogy azért, mert a király még holtában is védelmezi népét a török betörések ellen. Az oroszlán és a vízáradat a kozmikus üdvtörténetben és az esztendő körében egy tengely: az Oroszlán – Vízöntő tengely. A Vízöntő, a keleti zodiákusban Hold-házakra tagolódik, és működésbe lép a második Hold-ház, a holló. Hollós Mátyás. A Kárpát-medence fekete hollói csapatokba verődve sereglenek össze a szent királyok temetkezési városában, Fehérvárott. Az Oroszlán – Vízöntő tengely tisztán és világosan érzékelhető, jelen van és működik.

 

matyas halala

 Mátyás király halotti pajzsa

A pajzs felirata: „Alma dei genitrix Maria interpella pro Rege Mathia."

azaz Istennek kegyes szülőanyja Mária, járj közben Mátyás királyért.
(A Mátyás ravatalára készített díszes pajzsot Kálmáncsehi Domokos, fehérvári prépost készíttette, aki a gyászszertartást is végezte. A pajzs később Mátyás sírja fölött, a fehérvári székesegyház falán lógott, ahonnan a Habsburgok Bécsbe hurcolták. Miután 1805-ben Napóleon elfoglalja Bécset, sok más felbecsülhetetlen kinccsel együtt hadizsákmányként Párizsba kerül. Jelenleg is a francia Hadtörténeti Múzeum tulajdonában van.)

 

Mit jelent az, hogy Mátyás az igazságos? Az igazság végső üdvtörténeti útja a kiteljesedés felé az ő halálával indul el. E program Mátyás halálával indul. Elindítja azt a korszakot, mikor a magyarság elveszíti háborúit, elveszíti függetlenségét – egyet nem veszíthet viszont el: az igazságérzetét és üdvösségét. És a mások érdekében hozott áldozatvállalás révén mások üdvösségét sem. Ezt vállalja a nemzet. Itt lép be Mátyás, az igazságos. Emlékezzünk a mondásra: Meghalt Mátyás király, oda az igazság. De az akkor hal meg, ha bennünk hal meg; akkor van oda az igazság. Mátyás él, bennünk van a múltja. Ha az igazság vész ki belőlünk, akkor van a baj. Nem kérdés, hogy a keresztény üdvtörténetben Mátyás szent ember volt. A magyar néphagyomány visszatérő fordulatában Mátyás szárnyakat növeszt, és azért nő szárnya, mert ő szent ember. Ha nem tudatosítjuk, hogy ő bizony a szentség erejével felövezett uralkodó, akkor az ő igazsága gyakorlatilag a nullával egyenlő.

 

A temetési szertartásáról a kortársak részletesen és kimerítően számolnak be. Bonfini leírásában például két különálló koporsó jelenik meg, s mindkettőben Mátyás király fekszik. A két koporsó együttes szerepeltetése ellentmondásnak tűnik. De feltételezhetjük, ha kettő van, akkor talán van ott egy harmadik is. A Szent Korona vallásában vannak olyan szentek, akiket három koporsóban temettek el. Gondoljunk Atilla királyra vagy Szent Margitra. Milyen temetési szertartás ez? Bécsben lezárnak egy koporsót, és senki nem tudja, ki fekszik benne. Azzal indokolták, hogy a test már bomlásnak indult. De ugyanez a halott Fehérváron már fel van ravatalozva. E koporsókba, minden jel szerint nem a halott került, hanem a halál pillanatában felszabaduló, életadó lélekből sugárzó energia. Ezt rögzítik, és ezt zárják be. Hol a holttest? Hogy nem ő fekszik a koporsóban, azt világosan jelzi, hogy mire fehérvárra érkeznek, eltelik még egy hét, a temetésre pedig csak további hetek múlva kerül sor. Mátyás pedig ott van, nyíltan, kibontott hajjal, fedetlen arccal, ünnepélyesen felravatalozva. Bonfini még az élő Mátyásról írja azt, hogy a király testéből időnként csodálatos illat árad.

 

„A közeli városokból és falvakból is rengetegen özönlöttek a szertartásra, amely az isteni Márk ünnepén ment végbe. A gyászünnepségre az egész sokaság odasereglett. A király bíborral takart teste palástban, karddal, jogarral, koronával, országalmával, aranysarkantyúval, födetlen arccal a bazilika kertjében feküdt. A nemesség nagy tömege állta körül, innen a püspökök, onnan a főurak. Aztán, mialatt a szertartás folyt, megindult a pompás gyászmenet, és mielőtt bevonult volna, az isteni felajánlás alatt körbekerülte a templomot, előtte lépdelt tizenkét bíborba öltözött páncélos lovag, aki az oly sok diadalt megért felségjelvényeket vitte, aztán egy másik, aki a királyi kardot hordozta.

Mikor az isteni szűz bazilikájához értek, a testet letették a középre, a lovagok, akik a karddal együtt a többi jelvényt hozták, mindent sóhajtozva földre dobtak a főoltár előtt, mintha a király bukásával minden dicsősége, diadaljelvénye, meghódított országa is odaveszett volna. E látványra mindenki sírva fakadt.

Dicsőségéről és tetteiről eléggé ékes és gondolatgazdag szónoklatot tartott, és számos érvvel bizonygatta, hogy Mátyást, a kereszténység védelmezőjét, a győzhetetlen fejedelmet, a római egyház érdemes jótevőjét méltán az istenségek közé kellene iktatni, amit az egész gyülekezet hangosan helyeselt, a szenátus pedig ez ügyben komoly határozatot hozott. A megdicsőülés után Corvinus (Corvin János, Mátyás törvénytelen fia) a főurak egész seregével visszafordulva hazament Budára, hogy az új uralkodóról döntsenek.”

...

Midőn a magyarok az annyi erénnyel felruházott királyt elvesztették, hirtelen akkora félelem fogta el őket, mintha a királyukkal együtt bátorságukat, erejüket, merészségüket, a magyar nevet is elvesztették volna. Úgy látszott, hogy halálával összeomlott a becsület, bátorság és a magyar név. A főurak úgy megriadtak, mint a pásztor nélkül maradt nyáj a vadak tanyáján. A földműves nép, melynek évről évre négyszeres adót kellett fizetnie a nagy háborúk miatt és amely az adózások mérhetetlen súlya miatt panaszkodott, most felnyög: és a földeknek pusztítása és feldúlása és a mindenünnen fenyegető tűzvész miatt retteg. Hajlandók lennének a hatszorosát fizetni, csak fel lehetne támasztani halottaiból a királyt. A nemesek, akik panaszkodtak, hogy a katonai forradalmak felemésztik őket, most a nemzet és az egyesek végpusztulásától megborzadnak. Sokan úgy vélik, hogy a fenséges Mátyás szent ereklyéit ki kell venni a sírból, velük kell megszentelni a határokat, velük kell az ellenségre indulni: különben nem lehet elűzni azt.” Bonfini

 

Többek között ezért is érthető, hogy 1491-ben a magyar főpapok és főurak miért mondják a következőket: az isteni Mátyás szent testét koporsóba kell helyezni, és ezt a koporsót, vallásos szertartással, az ellenséggel szembe kell vinni. Csak így győzhetünk!


Szántai Lajos

Forrás: Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei, 1497.

 

Kapcsolódó cikkek:

Mátyást királlyá választják

Mátyás visszaszerzi a koronát
A kolozsvári Mátyás szobor
Mátyás király születésnapjára

Ébredj Mátyás király!